Rólunk / Küldetésünk
Az Ars Botanica
A Biofília és az N vitamin
Belegondoltál már abba, hogy az ember miért vonzódik ösztönösen a természethez? Miért az erdőt járva vagy a tengerparton piheni ki a hétköznapi stresszt? Jelenleg a Föld lakosságának kb 55%-a lakik városi betondzsungelben, és ez az arány folyamatosan nő. Egyre inkább gyarapodnak a minket érő ingerek, az életterünk pedig egyre szűkösebb lesz. Velünk együtt a gyermekeink is „be vannak zárva” ebbe a mesterséges, épített környezetbe, ahonnan csak alkalmanként tudnak kiszabadulni. A rengeteg marketing inger, mobiltelefon és számítógép bámuláson kívül alig találkozik már a szemünk a természet csodáival, pedig az ember genetikailag kódolva van arra, hogy vonzódjon a természethez, gyakorlatilag szükségleti szinten. Richard Louv Last Child in Woods című tanulmányában kifejtette, hogy az emberekben nem csak negatív érzéseket generál a természet szisztematikus kizárása az életünkből, hanem egyenesen természethiányos szindrómáról beszél. Habár ez még nem egy hivatalos orvosi fogalom, Louv szerint ez a természettől való eltávolodás számos jelenkori egészségügyi probléma kiindulópontja, ilyenek például az emberi kapcsolatok degradációja, az érzelmi instabilitás, a gyermekkori elhízás, az iskolai teljesítmény romlása, a figyelemhiányos hiperaktivitás (ADHD). Louv szerint a természet által nyújtott „N-vitamin” (N mint „nature”) egy olyan az emberi test számára nélkülözhetetlen tápanyag amelyből folyamatosan kellő mennyiséghez kell jutnunk ahhoz, hogy hosszú távon megőrizhessük az egészségünket.
De hogyan segíthet a természet puszta látványa?
A kérdésre a választ a Kaplan házaspár figyelem-helyreállítási elméletén keresztül találhatjuk meg, amely szerint természetes környezetben az emberi agy reflexszerűen egy más módra kapcsol át. Az irányított figyelem állandóan jelen van a mindennapokban. Koncentrálnunk kell a munkahelyen, a közlekedésben, a háztartás menedzselésében, de még vacsora készítésnél is. Ezzel szemben a természetben az apró rezgések, hangok, fények és illatok automatikusan lekötik a figyelmünket, így az irányított, feszített, folyamatos hétköznapi koncentráció kikapcsolhat. Ez a természet által nyújtott passzív figyelmi funkció feltölt minket. Nem meglepő hát, ha egy kellemes hétvégi erdei séta után visszatérve a munkába sokkal koncentráltabbnak és energikusabbnak érezzük magunkat.
Kutatások sora bizonyítja, hogy a természetben való jelenlét, a természet látványa nemcsak koncentráltabbá tesz bennünket, hanem egyfajta kognitív nyugalmat is eredményez, ezáltal hatásosan csökkenti a stresszt. Számtalan vizsgálat erősíti meg, hogy azok az munkavállalók, akiknek munkájuk során látnak zöld környezetet (akár egy ablakon át), jobban szeretik munkájukat, munkahelyüket, egészségesebbek, és elégedettebbek az életükkel.
Edward O. Wilson biofília hipotézisének alapja, hogy a természet szeretetére, és az életre való fókuszálásra létezik egy velünk született képesség és egyben szükséglet, ami ha nem kerül kielégítésre az életszínvonal folyamatosan degradálódik. Az elmélet szerint a természet iránti vonzalmunk genetikailag belénk van kódolva, és evolúciós folyamatok eredményeképpen alakult ki. Mindez elsősorban a túlélésünkkel hozható összefüggésbe, amely számos természeti tényezőhöz való hozzáállásunkat megmagyarázza. Egy nyugodt kutyának a látványa például azért tölt el bennünket kellemes érzésekkel, mert ez az emberiség számára évezredeken keresztül a túlélést jelentette. Azt jelezte, hogy nincs a környezetben minket fenyegető veszély. Ugyanígy feltételezhető, hogy bizonyos tájakat azért találunk gyönyörködtetőnek és kellemesnek, mert ezek korábban a menedéket, az élelmet vagy az ivóvizet jelentették.
